Feladataink

Get Adobe Flash player

Get Adobe Flash player


 

Hírek, aktualitások

Differenciálás, ahogyan én láttam…

2009.04.22. 20:01

Olvasói levél

Differenciálás, ahogyan én láttam… (Pécs – az állatorvosi ló esete – avagy a sokszínűség példatára.)

Emlékezzünk! Nem is oly rég, decemberben, nagyon sok ember érdeklődve és feszülten figyelte, várta a híreket, hogy vajon sikerül-e megállapodásra jutni a tárgyaló feleknek az OÉT ülésein. A vasutasok is várták a fehér füst megjelenését, mert tudták, hogy az OÉT döntése nagyban meghatározza majd a bértárgyalások során képviselhető álláspontot. A reális, kreatív gondolkodású emberek jó része már november elején, közepén látta – de még nem érezte – bajban van a világ és ez a baj hazánkat is előbb vagy utóbb, de eléri.

December hónap folyamán már egyértelművé vált mindenki számára, hogy a gazdasági helyzet katasztrofális, egyre több vállalkozásnak, embernek, családnak jelent csőd közeli, vagy csőd helyzetet a gazdaságban jelentkező recesszió. Ilyen helyzetben és ismeretek birtokában a vasutasok jelentős része belátta, és belátja, hogy a decemberben kötött MÁV-os bérmegállapodás a bértárgyalások sikeres lezárását jelentette.

SIKERES ÉS JELENTŐS!

Hosszú évek óta először kerültek a munkavállalók abba a helyzetbe, hogy a saját maguk által választott érdekvédelmi képviselőik által, tárgyalási lehetőséghez jutottak. A bérfejlesztés egy részének, a differenciálásának a mikéntjéről való megegyezés lehetőségéhez, a megvalósítás közös elveinek a kidolgozásához, a munkaadó és a munkavállalók együtt gondolkodásának, együtt döntésének a lehetőségéhez jutottak a munkavállalók. A megegyezés tárgyát képező 2% önmagában nem sok, de a lehetőség az „történelmi”, mert további lehetőségeket hordoz magában. A munkaadó ilyen jellegű hozzáállása – Zsoldos Marianna Humán Igazgató Asszony – példa értékű, követendő.

Végre van lehetőség, hogy az elvégzett munka, a személyes ismeretség, a körülmények ismerétének birtokában a munkaadó értékelni, díjazni tudja a munkavállalók teljesítményét. Ez egy demokratikus, emberközeli döntés és lehetőség. A lehetőség az nem kész tény, a lehetőséggel tudni kell élni, de nem szabad vissza élni, mert minden, sok minden sérülhet, elveszhet.

A tárgyalások során a munkaadót képviselő munkáltatói jogkörgyakorló demokratikus szemléletén és nyitottságán nagyon sok múlt. A pécsi területen van példa a nyitottságra és a zártságra is. A pécsi terület mostoha gyermeke a pécsi Biztosítóberendezési  Alosztály, ahol a blokkműszerészek fizetése általában, a kategória alapján kötelezően adott szinten van, a szakaszi dolgozók átlaga messze elmarad  az országos kategória átlagától. A tárgyalás során sajnos - a VSZ és VDSZSZ álláspontja miatt – ezt a jelentkező plusz bérigényt nem sikerült elfogadtatni, így a szakaszi dolgozók bérelmaradása továbbra is valós. A másik élő probléma a nagy szakmai ismeretekkel és tapasztalattokkal, magas szolgálati idővel rendelkező vasutas munkavállalók megbecsülésének a megjelenítése, pénzbeli megjelenítés által is. Sajnos ez a kérdés sem került megoldásra, de azt látni kell, hogy a bérkérdés ilyen demokratikus rendezése sem teszi ezt lehetővé, hisz ennek nem is ez a célja és keretei sem erre irányulnak.

Szűkebb kis terciám – Zala, Somogy, Tolna és Baranya – esetében a Biztosítóberendezési Alosztály estében sikeres, remélhetőleg hagyományt teremtő, bérmegállapodást sikerült kötni. A bérmegállapodással kapcsolatban három fontos dolgot meg kell jegyezni és ajánlom mások figyelmébe is, mert tanulságos.
 
1)    Minden munkavállaló „hozott” magával 2% bértömeget, mely bértömeg adta a differenciálás alapját. Ez egységes, minden területen a személyi bérek nagyságától függő bértömeg keletkezett. A pécsi területen mi azt mondtuk, ez a bértömeg a keletkezés helyén kerüljön leosztásra, differenciálva, mert így igazságos. A munkáltató szervezeti egységeire  - szakaszok – lebontva került vissza a „hozott” bértömeg, kivéve belőle a mesterek, művezetők bértömegét mely - egy részükre létre hozott közös alapba téve - jelentette a differenciálásra rendelkezésre álló összeget számukra. A személyre szabott adatok birtokában az alosztályvezető a blokkmesterek és művezetők részére átadta az adott szakaszokon rendelkezésre álló, elosztható bértömegeket, hogy a szak-szervezetekkel kötött megállapodás alapján tegyenek javaslatot a bértömeg elosztásáról a területükön. A PVDSZ álláspontja érvényesült, mikor a megállapodás részét képezte, hogy a differenciálás során az adott szakaszi átlag négyszeresénél nagyobb béremelés senkinek sem adható.

2)    Javaslatainkban a lehetőséggel való élés megvalósítását igyekeztünk realizálni, figyelembe véve a valós viszonyokat, elvárásokat. A tárgyalás nagyon „messziről” indult, a jelenlevők elképzelései, óhajai, felfogásbeli különbségei kiütköztek és láthatóvá vált az elvi különbség, mely sok esetben a munkavállalók számára jelenthetett negatív hatásokat, nehezen értelmezhető helyzeteket. A majdnem három órás tárgyalás során a kezdeti , akár egy embernek is adható legyen a differenciálásra rendelkezésre álló összeg, vagy, max.15000Ft legyen ez az összeg, várjuk meg, hogy mennyi lesz az osztható pénz és annak ismeretében döntsünk, hagyjuk az alosztályvezetőre az elosztás módját, fajta véleményeket, s az ezek mögött levő embereket meggyőzve sikerült egy demokratikus elemeket tartalmazó egyezségre jutni.

3)    Nagyon fontos, messzire mutató tanulságokat hordoz azon esetek sokasága, mikor a munkáltatói jogkörgyakorló „csak” formalitásnak, egyfajta nyűgnek tekinti a szakszervezetekkel való tárgyalásokat, tájékoztatást, véleményezést, mert szerinte Ő vagy a  még nagyobb Ő , az  Ő főnöke tudja az igazi, a tuti megoldást , mely törvényes és igazságos – az Ő szemszögéből – és ezt a rendelkezésre álló kommunikációs csatornákon kizárólagos véleményként terjeszti is. Probléma akkor keletkezik, mikor némelyik szakszervezeti képviselő – ki komolyan veszi az emberek érdekeinek védelmét és jogaiknak az érvényre juttatását – tényekre alapozva, jogszabályi háttérrel alátámasztva, racionális és gazdaságos megoldást eredményező (a munkaadó számára is) javas-latot terjeszt elő. Ilyenkor hiúságból, szakmai féltékenységből, egyfajta a „mundér becsületéből” adódó attitűdből kiindulva a végsőkig ragaszkodik álláspontjához, és minden formában igyekszik a felmerült javaslatot ellehetetleníteni. Ehhez különböző tárgyalási stratégiát, technikát és verbális környezetet is használ. Igen gyakran használt és sokszor eredményes is, a szalámi taktika, mikor az oszd meg és uralkodj elv alapján a különböző érdekvédelmi tömörülések képviselőit, a számukra különböző módon és formában juttatott előnyökkel, igyekszik egymás ellen fordítani, kijátszani. Később az idő igazolja - több esetben is – hogy az eredeti javaslat korrekt volt és jogszerű, ráadásul a munkaadó szemszögéből is hasznosnak mondható. Egy veszteséges, közpénzen működő vállalat, melyet a közvélemény is fele-másan ítél meg – ítéletének alapja java részt a szerzett tapasztalat – nem engedhetné meg magának és az adófizetőknek, hogy működése során probléma teremtő döntési szinteket hozzon létre és tartson fel egy strukturális felépítés érdekében. Az információáramlást minden irányban közvetlenné és aktívvá kellene tenni, mert a „szűrt” vélemények, javaslatok nem minden esetben kerülnek a megfelelő személy elé, sőt az eredetihez képest már kicsit átdolgozott formában kerülnek tovább. Ez a fajta hozzáállás a más tollával ékeskedni szituáció reprezentációja. Ennél durvább torzulást eredményez a más farkával csalánt verni meg-oldás, mikor a végrehajtás szintjén egyénileg, egyedileg értelmezik az adott utasítást, feladatot.

BB.DOKI